2017. április 2., vasárnap
Isteni Bizonyságok Urunk Jézus Krisztusától

Találkozottam szeretett Keresztényemmel, és nézve a szemembe mondja:
Szerelmesem: tekints bele az emberbe ...
Ezután látunk egy embert, és Krisztus így szól nekem: "Lássd, hogyan terelik el azonnal az embereket, lássd, mennyire gyorsan változnak a érzelmek szeretettől gyűlöletre, tisztelettel diszrespektussá, kedvességből követeléssé, lelkükben nagy gyengeség áldozataivá válnak. Az ember egyre gyakrabban gyengül, nem csak fizikailag, hanem belsőleg is. Bármilyen kicsit váratlan eseményre az ember kihozza a gyengeségeit."
Nagy figyelmet szentelve néztem azt a lényt és mozdulatait, látom érzéseit és ahogyan azoktól függően minden az embernél váratlan módon változik. Hirtelen az ember közeledik fiához, s találkozva fiaival verbálisan megbántja őt, a fiú pedig válaszolni készül apjára ... Krisztus beavatkoz és így szól a fiakhoz: ÁLDD MEG APAIDAT, ÖLELJ ÁT ŐT ÉS MENJ BÉKEBEN, TARTSD SZÍVEDEN, HOGY NEM GYILKOLHATSZ SEMMILYEN EMBERI LÉNYT, SE GONDOLATTAL, NYELVVEL, ÉRZÉSEKKEL, SE GONDOLATBAN. A fiú tovább ment ahogy Krisztus inspirálta őt, az apa pedig megdöbbentés és szégyen miatt néma maradt; csodálkozva tekintett fia után, aki távozott, s könnyek folytak az ember szeméből.
Krisztus így szól nekem: "Tudod-e, szerelmesem, hányszor ismétlődik ez a jelenet egy nap alatt? Sokat, minden pillanatban. És mennyi ember reagál úgy, mint az ifjú? Mondhatom, hogy majdnem senki, még azok sem, akik legközelebb éreznek magukat Engemhez.
MENNYIRE PRÉDIKÁLTAM A SZERETET TÖRVÉNYÉRŐL! És a világ nem ismeri, mert az ember azonnalos érzelmei és impulzusai alapján cselekszik.
Hirtelen megjelenik egy másik ember; úgy tűnik, hogy nagy békében van, hiszen nyugalmas arcától, járásmódjától árad a béke. Krisztus így szól nekem: "Mit gondolsz erről, szerelmesem?" És így válaszolok neki: "nagy békéje van".
Hirtelen más jelenet következik: az ember csendesen sétál, de mellette megjelenik egy másik ember, aki beszél vele, tovább sétálnak és beszélgetnek, amíg valamit nem említ a másik, ami nem tetszett annak, akinek látszólag békés volt. Arcát eltorzította, hangja megváltozott, kifejezései is mások lettek. Krisztus így szól nekem: "Szerelmesem, most látod, amit csak Én tudok és ami teljesen csonkává teszi az embert, aki hozzányúl Engemhez ..."
Látom az embert teljes érzelmi paralízisben, egy lyukban, ahonnan ki nem juthat. Sötét felhő borítja el szívét, agyát, gondolatait, átjárja egész lelki és testi testét. A belek szervei sötétkékre festődnek, a epe felfelé emelkedik, mintha egy nem normális úton akarna haladni. Krisztus így szól nekem: "Lássd az érzelmek nagy zavart az emberben. Az én szilárdságom nem ostobaság; a kíváncsiságom, hogy az Emberiség legyőzze magát azonnalos dolgokba gyökerezni."
ÉN A SZERETET, SZERELMEM TÚLMUTAT, SZERELMEM LÉLEK, ÉS MINT ILYEN, VÉGTELEN CSELEKEDET
ÉLET ÉS REND. ÍGY TI, GYERMEKEK, ÉLNED KELL A SZELLEMI ÁTTÖRÉS IRÁNTI VÁGGYAL, HOGY AZ ÉLET ÉRTELMET, SZÉPSÉGET ÉS IRÁNYÍTÁST NYERJEN. Szerelmem szervezi, harmonizálja, hogy a munkák és cselekedetek tanúskodjanak arról, ami minden emberi lény valóban.
A fenti emberekhez hasonlóan az érzések elárulják őket, mert "egójuk" dominanciája miatt és a szellemi dolgok folyamatos minimalizálása miatt, így kitéve azt a világot, amelyben mindenki valóban mozog.
Szerelmem emelkedés, és aki emelkedik, nem egyedül jár, hanem egységben, közösségben, hogy tanuljon és megértsen magát nem önmagában, hanem szomszédjával egyesítve.
Hívtam titeket, hogy Énben éljetek, hogy úgy cselekedjetek, ahogy én cselekedtem, nem az enyém cselekedeteinek ismétlésében, hanem azok életre keltésében. Vegyétek fel, táplálkozzatok, éljétek és fejezze ki a belső változásot, amely visszavisz titeket szerelmem magasságába, anélkül nem tudtok jobb emberi lények lenni, hittebbek, nem egy sorozat cselekedetek másolata, amelyek minimalizálják, mi vagytok: A SZERETET NAGY MUNKÁJA.
Krisztus előttem állít néhány embert nagy különbségekkel: az egyik kövér, egy másik magas, egy harmadik rendkívül vékony, egy negyedik nagyon alacsony termetű, és egy ötödik halvány, beteg vagy halálos.
Mindenki ezek közül különböző, de egyetértésben abban: egyikük sem akar Krisztust nézni. Beszél hozzájuk, de elfordítják a szemüket. Nézek az embert, aki fizikai értelemben meghal és kérlek, hogy nézze meg Krisztust, de megtagadja ezt, nem akarja, helyette harag fogja el. És Krisztus mond nekem: "Szerelmesem: mi látod bennük hasonlót?" És azonnal válaszolom: "Nem akarnak nézni Téged vagy tudni rólad", és Krisztus mond nekem: "A közös nem az, ami szembe ugrik, hanem amit a szívük mélyén rejtenek."
Krisztus mond nekem: "Az alacsony termetű ember magas akar lenni, hogy kiemelje magát mindenki közül, nem elégedett azzal, amivel rendelkezik. Ez az emberi lény mindent átkutatja, hogy megtudja, mi történik, hangját emeli, hogy hallják, de belsejében üres, szívét büszkeség és irigység égti meg, mondja, szellemi életet él, de nem ismer engem.
A nagy termetű ember minden körülötte történő dolgot irányítani akar.
Jelentősége kiemeli őt, de ez mégsem elég, több és többet kíván. Testvéreit nem szereti, hanem a kritika táplálására él; szívét büszkeség és irigység égti meg, úgy tűnik, folyamatosan imádkozik, de ezt nem teszi, fel-és le-patkányozik, nem ismer engem.
A lény, amely betegnek látszik, testében nincs beteg, hanem szellemében. Nem ismeri a testvériséget, a szeretetet, szívét nem a közöny, hanem az önirántság tölti be, ez megakadályozza abban, hogy érezze testvére vagy nővérének fájdalmát.
Büszkeségben és irigységben él, szíve szeretettel üres, magány rágja le lelkét. Amikor belépni akar Énbe, azonnal elrepül az elméd, nem csendesedik meg, nem tart engem belülében
Az emberi rendetlenség, a zavaros szerelem, önmagunk iránti sajnálat, szeretet hiánya, kemény szív, mindent körülötte zavarba hoz. Ezek az lények, akiket említettem, valami különlegest árasztanak: individualizmust, szeretethiányt, közömbösséget, magányosságot, ami a világi dolgokhoz közös, és veszélyben vannak, hogy teljesen elforduljanak Tőlem az individualizmus miatt, amely bennük uralkodik.
Gyerekeim egyesek együtt, nagy tudatossággal élnek abban, hogy részei a Nagy Egészség és ennek felelőssége okán élnek Bémben azt, amit testvéreiket és nővéréiket kívánnak.
Az érzelmek nem gonoszak, de azok, amelyek zavart hoznak létre és az embert elválasztják a Szeretetemből vagy mindazt, ami Ő tartalmaz, gonoszként tekintünk rájuk. A Szeretem nem hoz zavart, a Szeretem fény, nem árnyék, a Szeretem szeretetelem, nem bosszúság, a Szeretem remény, nem lemondás. A Szeretem minden.
Kedvesem, e pillanatban van valami, ami mindenkire rátapad és csak kevés tudja vele szembenézni - valamit, amely folyamatosan kitör a meglévő rendben és kaoszhoz vezet: DÜH.
Szeretés, tulajdon, státusz, félreértés, szeretet hiánya, tudatlanság az okok részei, miért jött létre a erőszak és részévé vált az ember napjainak.
GYEREKEIM OLY KORLÁTOZOTTAK AZ ÖRDÖG ÉRTELMÉBEN, HOGY EZ ODÁIG MEHET, AHÁNYRA ENGEDI ŐT.
Az erőszak nem valami, amivel az ember születik; az erőszak tanulmányozható a felnőtté válás során, az környezetben, amelyben fejlődsz, és néha fertőző lehet egyensúlytalannak, gyenge akaratú lények által, akik olyanok, mint a hajó zászlója.
Minden Gyerekem legyen Béke Hordozója, Szeretem Magasítója, oszd meg a Testvéreiddel és Nővéreiddel a Jótékonyságot, hogy az Attribútumaim mindenkire érjen.
GYEREKEIM SZERETETTEL LENNEK, ÉS A TOVÁBBI MINDENT ADOK NEKTEK IS. (Cf. Mt. 6.33)
Ezt említve mondja nekem Krisztus:
Amikor a lény minden rendben tartja Akaratomban, cselekedete hozzám kapcsolódik és örülök neki. De ez az nemzedék, amely átadta magát az ördög őrületének és elfoglalta a legfagyosabb spirituális kapcsolatokat Mi Házunkkal, leesett a legnagyobb alacsonyba és elcsökkentette magát. Dühöt vett bosszúként, büntetés formájában néhányak felé másoktól. Bevezette a bosszúság érzéseit, árulást és haragot normálnak, és ez már nem riadja vissza azokat, akik brutálisan akarnak cselekedni, emelvén az emberiség szeretetlen állapotát és kárt okoznak magukban.
Az ördög jelen volt, hogy lehozza az embert annyira alacsonyra, amennyire csak tudja. Emlékezz arra, hogy az ördögnek nincs irgalma, elviszi távol Tőlem azokat, akiket megragad.
A SZERETET A MÉZ, AMIT GYEREKEIM ÉLVEZIK AZ ÖTLETEKBEN, MIKOR SZÜKSÉGEM VAN RÁJUK.
Áldom.
Jézusod.
ÜDVÖZLET A LEGTISZTÁBB MÁRIA, BŰNTELEN FOGANTATÁSBAN.